2016. december 9., péntek

§Az életed csodás?§

A nevem Yui Cross. Én vagyok Tokyo elit iskolájának a királynője. Nem akarok nagyra vágni.. Nem szeretek dicsekedni. Nem is vagyok olyan tipikus suli sztár. Segítek másoknak. Önkéntes vagyok a közeli állat menhelyen. De nem is akarom sokáig a múltammal traktálni az agyatokat. Az életem egy ideig olyan volt amire minden lány vágyik. De mégis rá kellett jönnöm,hogy nem a vörös lamborgini a világ közepe és nem az a legnagyobb probléma,ha letörik a körmöm.

Nos,nem is kertelek elmondok mindent. Hallgassátok,hát történetem.
Egy kora nyári reggel szokatlan szélre ébredtem. Le mentem anya mellett egy vörös hajú fiú állt. Édes égszínkék szeme volt. Az arca kisfiús bája elragadott. Egy pillanatig,csak álltam. Aztán anya szava térített magamhoz.
-Kicsim.-a hangja ideges volt.Mintha feszült lenne.-Az úr Shiki Sakamaki.
-Baj van anya? Miért van ő itt?-próbáltam nem arra koncentrálni,hogy az ismeretlen engem néz..nem is néz bámul..bambán,mereven,kifejezéstelen arccal.
-Drágám.-hozott a földre újra anyám.-Ülj le kérlek.-kézen fogott és a kanapéhoz vezetett. -Egy hét múlva elmész ezzel az úrral.-kifolytak a könnyei.
-Anya.-csúsztam közelebb hozzá,de eltolt magától és folytatta.
-Ő majd megvéd téged. Mi már erre apáddal nem vagyunk képesek.
-Mii?? Mi ez az egész?-néztem anyámra,az idegenre majd újra anyámra...és akkor hirtelen felriadtam. Zihálva és izzadtan. Csak álom volt. Csak álmodtam az egészet. Be mentem a fürdőbe. Az álmom nem hagyott nyugodni. Miközben zuhanyoztam,csak azt az arcot láttam magam előtt.
-Shiki.-suttogtam halkan. Mikor ezt kimondtam végig futott a hátamon a hideg. Nem is gondoltam erre tovább. A közelgő bálra terelődtek a gondolataim. Sabrina már biztos odáig van, a ruhájáért. Fel vettem ezt:
Be ültem a kocsimba és elindultam a suli felé. Nem igazán tudtam még mindig kiverni a fejemből az álmomat. Amikor a suliba értem az zökkentett ki a gondolataimból,hogy az igazgató kocsijának megyek. Szerencsére nem lett baja. Unalmasan telt  a napom. Nem voltam itt lélekben...
-Yui.-mondta Sabrina már negyedszer.-Vége az órának gyere.
-Ja. Megyek.-mondtam,de nem sokkal azután,hogy felálltam vissza is estem a gondolataim közé. Sétáltam az utcán,egy sikátor felől suttogást hallottam. Nem mentem be..de aztán képek villantak be egy fiúról:


 Nem tudtam miért,de úgy éreztem meg kell néznem a síkátort. Be mentem. Megcsapott valami furcsa illat..Vér..vér szag van..Mióta érzek én ilyeneket? Futni kezdtem,de akkor megragadott egy kar...
-Mi a franc van veled?-rángatott meg Sabrina.

*Eközben Shiki szemszöge*
Felpattant a szemem. Láttam az egész napját nem először figyelem őt. Kezd öntudatra ébredni,és Lysanderre sem kell sokáig várni.
-Elkezdődött.-suttogtam halkan.